Yoshiki

Tudom, hogy késő van, és épp most értem haza egy hetes nyaralásból, és talán arról kellene írnom, hogy milyen volt, vagy inkább már régen aludnom kellene. De muszáj leírnom ezeket a gondolatokat, mert már nagyon régóta benne vannak a fejemben, és ez a legjobb időpont, hogy leírjam őket. Éjszaka az ember jobban össze tudja szedni a gondolatait.

Aki már a címtől elriadt, mert nem kedveli a szóban forgó személyt, annak is érdemes elolvasnia alábbi kis monológomat. Talán átértékeli a nézeteit. Bár valószínűleg elég naív vagyok, hogy ezt hiszem.

Nemrég kaptam a hírt, hogy Yoshikit nyaki foraminalis stenosissal fogják műteni. Vegyes érzelmekkel fogadtam, az első reakcióm persze oly mértékű rémület volt, amekkorát egy elszánt fangörl csak érezhet, de hamar megnyugtatott a tudat, hogy ha ezen túlesik, talán nem fog minden koncert után félholtan a dobfelszerelésébe zuhanni. Aztán elgondolkodtam. Idióta. Akárhogy is számolom, már legalább 13 éve küzd ezzel a nyaki problémával. Legalább. Egy 1996os felvételen lett először rosszul, legalábbis amennyire én tudom, de lehet, hogy már sokkal régebb óta megvan nála ez a rendellenesség. Mért csak most jutott eszébe a műtét?
Mért? Mert közben kiderült, hogy már a bal (és lassan a jobb) kezét sem érzi, szóval egy kalap alatt több műtétre is sor került most.
Ennek fényében újraértékeltem a véleményemet arról, hogy miért mondja le mindig az európai turnét és egyéb koncerteket is... mert itt szó sincs arról, hogy nem törődik a rajongóival. Aki ezt állítja, az rendkívül felszínesen szemléli a dolgokat.
Nem is olyan rég beszélgettünk arról, és egyébkint is általánosan elterjedt nézet, hogy Yoo milyen fiatalosan néz ki a korához képest. (Akár egy 20 éves asszony, ugye Mai xD) Hát, az egészségi állapotáról ez legkevésbé sem mondható el. Mindkét keze és a nyaka is tropára ment. Lassan szétesik, mint Jacko. Ennek ellenére az X Japan él (de legalábbis vegetál) és Yoshiki még mindig dobol. Nem is akárhogy. Mind a mai napig minden egyes koncertet maximális erőbedobással csinál végig, nem törődve az egészségével. Ha mindenki ezen a földön csak feleennyire odaadóan végezné a munkáját, nem itt tartana ez a világ, ahol tart.
Aki ezek után azt meri mondani, hogy a pénzért csinálja, az megintcsak nem ismeri eléggé. Mert ha valamiből, hát pénzből több mint elég van neki, másrészt meg csak rá kell nézni az arcára dobolás vagy zongorázás közben, vagy egyáltalán, amikor a színpadon van. Nem sok olyan embert tudok mondani, akinek ennyire a lételeme legyen az alkotás. Az, hogy adjon valami szépet és jót ennek a világnak.

Yoshiki művész. Yoshiki idol. Yoshiki hős.

Ha most fel kéne sorolnom, mennyi mindenért tisztelem és szeretem ennyire ezt az embert, a rengeteg hibája ellenére, azt hiszem, reggelre se készülnék el a bloggal. Remélem, sikerült legalább egy kicsit megváltozatnom azok véleményét, akik ellenszenvet táplálnak iránta. Nekem a puszta létezése is valami olyat ad, ami hiányzott eddig az életemből. A rajongás, ugyanúgy mint a szerelem megmagyarázhatatlan érzés (félreértés ne essék, közel sem ugyanaz a kettő), az ember nem tudja megmondani a kiváltó okait. Én megpróbáltam. Aki rajong valakiért, az megérti ezt.



És lehet rajtam nevetni, vagy akármi, nem érdekel, ez a műtét ügy most jobban felkavart, mint amennyire egészséges lenne.
Gyógyulj meg, Yoshiki! <3