R.I.P. Kami

11 éve, még mindig hiányzol a barátaidnak, a rajongóknak és a japán zenei életnek, Pillangókirályfi.

Kártyavár

Mostanában valahogy úgy érzem, semmi se úgy történik, ahogy elterveztem.
Úgy volt, hogy szeptembertől Szegedre megyünk Martinnal albérletbe, és lesz egy kismacskánk... na, a macskákat az anyjuk elrejtette és most fogalma sincs a gazdájuknak hol vannak, lehet hogy elő se kerülnek többet, Martin meg valszeg mégse jön albérletbe.
Aztán, szombaton (pontosabban vasárnap hajnalban) forgattunk egy "klipet" a VAMPS Devil Side c. számából erre a versenykiírásra. Úgy látszik nem olvastam el rendesen, így kiderült, hogy a legközelebbi helyszín ahová jönnek koncertezni az Franciaország, és csak akkor nyerhetem meg a talit ha elmegyek a Párizsi koncertjükre. Az meg baromi sok pénz, és bár én dolgozok és valszeg fogok is még októberig (mert akkor van a koncert) de Molly nem tudna velem kijönni, esetleg ha az ő jegyét is fizetni tudnám, hát fizetném is ha lenne annyim, mert nem akarok egyedül menni, de... csak akkor érné meg az egész ha tényleg megnyerném az exkluzív találkozót Hydeékkal, jó, mondjuk már akkor baromi boldog lennék ha élőben láthatnám őket mert Hyde az nekem kisistenség, de egyedül Párizs ellen én, hát az kizárt dolog xD
Aztán maga a klip se sikerült olyan jól mint szerettem volna, előtte este még tök frankón el tudtam énekelni az egészet aztán másnap már nem ment, egyszerűen még meg kell tanulnom hogy akkor is tudjak énekelni amikor néznek. Mert ennél én többre vagyok képes, legalábbis azt hiszem. Néha abban is meginogok hogy egyáltalán énekesnőnek való vagyok-e. A videót se volt egyáltalán kedvem megcsinálni, de örökre bántam volna ha nem csinálom meg. Így meg azt bánom hogy nem voltam jobb, de a határidő ma jár le úgyhogy nincs second chance.
Kezd összeomlani körülöttem minden, úgy, hogy látszólag egyébként minden rendben...
Najó lehet hogy csak a közelgő szóbeli érettségi miatt vagyok ilyen de most valahogy úgy érzem már nagyon nagy erőfeszítésembe kerül úgytenni mintha minden hepi lenne. Próbálok csak arra koncentrálni hogy pénteken vége az egésznek és aztán mehetek rockmaratonozni meg azt csinálni amit akarok (ami persze nincs teljesen így, valójában nem sok kedvem van hazamenni, meg legszívesebben megállítanám az időt mert az eddig kábé biztosnak tűnő jövőre vonatkozó terveim hirtelen nagyon bizonytalanná váltak. Legszívesebben fognám magam kimennék VAMPS koncertre Franciaországba aztán haza se jönnék onnan.)
Nem vagyok egy ideges típus valójában olyan még soha nem történt hogy fizikai jelei is lennének rajtam a stressznek. Vagy nem is tudom minek lehet nevezni, nem vagyok harmóniában magammal.
De kiírtam, hátha jobb lesz xD

mood:
unconfortable

Sushi teh little tiger ^^ < 3

Sushi-chan < 333



Két hét múlva ez a kis alvó oroszlán a miénk lesz^^ A papa és a mama már nagyon várja a kis jövevény érkezését (najó lőjetek le :D). *überheppi^^*

edit: 06. 18.
Épp úgy néz ki, hogy mégsem lesz a miénk T_T
Romokban hever az életem T_T
T______T

Énekfellépés

Lassan de biztosan próbálom behozni a lemaradásomat blogolás terén, mert amíg a régi dolgokról nem írtam, addig az újakról sem tudok, és így el vagyok csúszva a tér-idő kontinuumban xD
Úgyhogy most jöjjön az ének fellépés.
Sokmindent nem tudok róla elmondani, még mindig nagyon izgulok mikor kiállok a színpadra, emiatt remeg kezem-lábam, de legfőképp a hangom, és ezt nagyon utálom. Azt mondják nem észrevehető, de én csak a remegést hallom xD Persze belülről másképp hallja magát az ember.
Két szólószámom volt, a közöseknél már nem izgultam, csak ezeknél. Az egyik az István a királyból Réka fohásza, a másik a Quimbytől a Most múlik a pontosan ami baromi mély volt az én hangszínemhez, úgyhogy tanulok a hibáimból és nem választok ilyet többet, de megbírkóztam a feladattal xD
A legemlékezetesebb számomra a tanárnő száma volt, a Hajmási Pétert énekelte, mi meg bőszen néptáncoltunk rá a kulisszák mögött, elég vicces volt xD
A másik meg az Isztambul, amiből engem az utolsó pillanatban kihagytak mert előtte a főpróbáról el kellett mennem vezetni, hogy biztos csak az álljon be aki tudja is a szöveget. Hát én tudtam, viszont volt egy lány (nem nevezzük nevén) aki nem tudta, és az ő hangja volt a legerősebb az egészben. Ráadásul szerintem nincs jó hangja, csak erős. És hiába énekelte mindenki más teli torokból a jó szöveget, ő magabiztosan fújta a rosszat... hát no comment xD
De összességében jó volt, sokkal jobb mint a BP-i Hungexpos történet, és nagyon boldog voltam mert anyu és Mollym is el tudtak jönni^^

Dórival^^

Molly pedig mindezek előtt gazdagabb lett egy Pata napszemüveggel, ami úgy csillog a napfényben mint Yoshiki fogsora, úgyhogy mostmár mindig messziről észreveszem ha jön xD

Na a végére egykis mjúzik:



Lóóózíííááá <3 ^^
Julcsi olyan vicceske itt X,D

mood:hungry xD

Témaváltozás

Úgy döntöttem, most mégse a metálfesztről írok, mert égető szükségét érzem egy olyan bejegyzésnek, amiben leírom, mit is csinálok én mostanában.

Minden hétköznap reggel 9-től délután 5-ig dolgozom. Fél 6ra érek haza (mármint tesómékhoz haza) ha épp nincs semmi délutáni program, de van, hogy jógázunk, elmegyünk vásárolni, vagy volt már olyan is hogy moziba mentünk, és találkoztam rég nem látott barátokkal is. A gond ott kezdődik, hogy akkor sincs szabadidőm, ha már éppen nem dolgozok, mert egy csomószor benthagyom a munkahelyen a gépet, hogy este biztos ne sumákoljam el a tanulást. Ez persze inkább bátyám sportszerű nehezítése, mint az én döntésem.
A második dolog az, hogy miután napi 8 órát a gép előtt rohadok, egyszerűen nincs is semmi kedvem még este is a monitort bámulni.
Ezért ezúton is szeretnék bocsánatot kérni mindenkitől, aki hiányol msnről, vagy bármely internetes kommunikációs csatornáról, de 9től 5ig facebookon bárki megtalál.
Ez nem csak Rád vonatkozik, de főleg Te hiányzol.
Igazából abba is belefáradtam, hogy msnen éljem az életemet, mindig mindent ott beszéljek meg mindenkivel, mert ez egyáltalán nem helyettesíti az élőszóbeli beszélgetést és a találkozást, amit jó lenne gyakrabban, mert megőrülök az egyedülléttől (mert a legnagyobb társaságban is egyedül érzi magát az ember, ha nincsenek ott azok, akiket a legjobban szeret). De szó szerint utálom már az msn-t, mert a legtöbb félreértésből adódó összeveszés forrása, ami élőben nem fordulhatna elő mert msnen egyszerűen nem érzékeli az ember, hogy milyen hangsúlyban írodott az adott mondat. Tudom hogy jobbhíján nincs más kommunikációs csatorna, de nagyon megutáltam az utóbbi időben. Úgy éreztem ezt muszáj itt és most leírnom, nem akarok magyarázkodni de nem fogok ígérgetni sem hogy "majd ekkor meg akkor" föntleszek, mert nem tudom hogy alakul egy napi programom, semmit nem tudok előre, nem tudom mennyi időt kell tanulással töltenem, hogy hazavihetem-e a gépet egyáltalán, ma például jóga van, szóval nem tudom mikor érünk haza és mikor kerülök oda, hogy van fölösleges időm, és legszivesebben már kidobnám a gépet az ablakon mert egész nap semmi mást nem csinálok csak a billentyűket ütögetem.
Érzem hogy neheztelsz rám emiatt, tudom hogy úgyérzed elhanyagollak és félsz hogy igazad lesz azzal kapcsolatban hogy a távolság szétszed minket, én is félek, nem is tudom mit akarok elérni azzal hogy ezt leírom, csak le kellett írnom az érzéseimet. Remélem majd válaszolsz, és megígérem hogy este fölhívlak, csak egyszerűen mindig annyira félek hogy fölhívlak és hallom a hangodon a megbántottságot, amiért nem tudok annyit foglalkozni veled mint szeretnéd/szeretnék. Vagy azt, hogy éppen eleged van a világból, és szükséged lenne rám, én meg nem vagyok ott, mert én meg elbújok a világ elől.
Azt hiszem talán mindent leírtam már amit akartam, tele van a fejem kusza gondolatokkal. Ma reggel úgy ébredtem, hogy bevérzett a jobb szemem, és konkrétan úgy nézek ki mint egy lecsúszott alkoholista zombibőrbe oltva. Fáradt vagyok. Semmi gond nem lenne az egésszel ha nem kéne készülnöm arra a hülye szóbeli érettségire is. Azt hittem, menni fog a kettő együtt.

mood:
anxious, distressed

Na végre... az érettségi

Elérkeztem az első napirendi ponthoz, mert ma korábban kellett bejönni, és csak egy óra múlva kezdődik a munkaidő. Úgyhogy írok egy kicsit az érettségiről^^
A magyar volt az első. Úgy értem haza, mint akit agyonvertek, és közöltem, hogy úgy elszartam a fogalmazást, hogy örülök ha hármas lesz.
Az eredmény: 80% (ha a szóbeli is hasonló jó lesz, akkor ötös X,D)
A matek a második, annak egészen örültem, mert féltem, hogy a kettest se tudom majd összekaparni, de aztán úgy éreztem, meglesz a hármas.
Az eredmény: 60% (ami éppenhogy ugyan, de négyes!!^^)
A töri az olyan szinten szívatós volt, hogy ihaj... de nem is igazán érdekelt, mert nem számít bele a felvételibe. Gondoltam jó egy hármas.
Az eredmény: 66% (ami stabil négyes, esetleg ötössé varázsolható de ahhoz nagyon perfekt kell tudnom a szóbelit^^)
Mindent összevetve meglepően jól sikerültek a dolgaim eddig, ebben az a vicces hogy ez tényleg nem az a "csak aztmondom hogy jajdeszarlett és közbe tudom hogy jó lett" jellegű dolog, hanem tényleg őszintén megdöbbentem mindhárom eredményen xD
Múlthét kedden lehetett ezeket megnézni, az odajutás nem volt zökkenőmentes, úgy éreztem, egy ilyen nap után elég nehezen viselnék rossz híreket... de szerencsére minden jó ha a vége jó^^
Nade kezdődött azzal, hogy fél napot bent voltam még a munkahelyen, majd elindultam az 1 órás vonathoz, ami pontosan 12:53-kor indult. Én odaértem 51-re, elértem volna ha nem balfaszkodok az eluljáróban 5 percig, hogy hol kell följönni... ezután odarohantam a peronon ácsorgó (rendkívül szipatikus -_-) kalauzhoz, és megkértem, hogy adjon egy jegyet mert ha be kell mennem a jegypénztárba meg vissza akkor biztos hogy nem érem el a vonatot. Erre ő közölte hogy 2000 ft pótdíjat kell fizetnem, én meg hogy oké akkor megyek a következővel. Elég nevetséges, hogy még föl se szálltam a vonatra, de már meg akart büntetni. Berohantam a jegypénztárba, 1% esélyt még érezve arra, hogy elérem a vonatot, szerencsére nem is álltak hosszú sorok, megvettem a jegyet, és mikor kiértem, a vonat velem párhuzamosan indult el úgy, hogy 30 másodperc kellett volna még, de lehet hogy annyi se. Szóval ha nem basztam volna el az időmet a bunkó kalauzzal, még el is érem. Ezek után rendkívül dühösen az emberi szemétség határtalan mivoltán tűnődve bementem a Westendbe eltölteni a fölösleges egy órámat, ettem egy happy meal menüt, aztán kicsit megnyugodtam és az üzletek útvesztőjében bolyongva (miközben nem találtam meg a jeans clubot de ez már csak hab volt a tortán xD) egész gyorsan eltelt az időm.
Ezután fölszálltam a következő vonatra, ami szinte üres volt. Magamra zártam a kabin ajtót, mert fura hangokat hallottam (nem szellemekre vagy ilyesmikre kell gondolni, hanem afféle egzotikus népcsoportokra, akik előszeretettel rabolják ki a magányosan egy kabinban ücsörgő lányokat) aztán beült hozzám egy nő meg egy idős néni, amitől mondjuk nem sokkal lettem nyugodtabb, mert három nő kb ugyanolyan könnyű célpont mint egy :D
De szerencsére hazaértem épségben, vagyis félegyházára. Amint beléptem szeretett iskolám rég látott kapuján, síri csend fogadott. A portás néni közölte, hogy már bepakoltak a tanáriba pár perccel ezelőtt (hát ezért akartam én fél 3ra, és nem fél 4re odaérni -_-) ahhoz képest, hogy 4ig lehetett megnézni az érettségiket a kiírás szerint. Úgyhogy fogtam magam és becsörtettem a tanáriba, ahol egy kanyarban Tüncivel ütköztem össze. Elég vicces jelenet volt, mindketten visítani akartunk és egymás nyakába ugrani, de a tanári kellős közepén nem tehettük meg úgyhogy mondtam neki hogy kint várjon meg xD
Aztán az igazgatóhelyettes lecseszett hogy jóhogynemmár este 6kor érek oda, de gyorsan elpárolgott a haragja aztán együtt nevettünk a 4es matek érettségimen, ami azért volt vicces mert világ életemben (de legalábbis PG-s éveim során) 3as voltam matekból.
Aztán kiérve ténylegesen Tünci nyakába ugrottam, majd elmentünk Pancsához, végül én haza és irány a fodrász. És másnap boldogan és frissen fodrászolva indultam vissza Budaörsre :D
The end xD
Jók legyetek gyerekek, legközelebbi témánk a metálfest lesz :P

Napi mjúzik (ki az a "Jack Sparrow nője" ott, te jó ég :P)



(új moodjelzőim vannak, a régiek újretelepítésnél elvesztek^^")

Mood:
cuki furafejű Hyde, akarommondani busy^^ (ez a busy/working mood, nemtom mér de aranyos^^)