Akinek a szenvedéseit olvasod (de minek is?):

Saját fotó

"Kimi wa CINDERELLA (THE PART OF LIGHT)
Aru wa DRAKULA (THE PART OF DARK)"

2010. június 21., hétfő

Kártyavár

Mostanában valahogy úgy érzem, semmi se úgy történik, ahogy elterveztem.
Úgy volt, hogy szeptembertől Szegedre megyünk Martinnal albérletbe, és lesz egy kismacskánk... na, a macskákat az anyjuk elrejtette és most fogalma sincs a gazdájuknak hol vannak, lehet hogy elő se kerülnek többet, Martin meg valszeg mégse jön albérletbe.
Aztán, szombaton (pontosabban vasárnap hajnalban) forgattunk egy "klipet" a VAMPS Devil Side c. számából erre a versenykiírásra. Úgy látszik nem olvastam el rendesen, így kiderült, hogy a legközelebbi helyszín ahová jönnek koncertezni az Franciaország, és csak akkor nyerhetem meg a talit ha elmegyek a Párizsi koncertjükre. Az meg baromi sok pénz, és bár én dolgozok és valszeg fogok is még októberig (mert akkor van a koncert) de Molly nem tudna velem kijönni, esetleg ha az ő jegyét is fizetni tudnám, hát fizetném is ha lenne annyim, mert nem akarok egyedül menni, de... csak akkor érné meg az egész ha tényleg megnyerném az exkluzív találkozót Hydeékkal, jó, mondjuk már akkor baromi boldog lennék ha élőben láthatnám őket mert Hyde az nekem kisistenség, de egyedül Párizs ellen én, hát az kizárt dolog xD
Aztán maga a klip se sikerült olyan jól mint szerettem volna, előtte este még tök frankón el tudtam énekelni az egészet aztán másnap már nem ment, egyszerűen még meg kell tanulnom hogy akkor is tudjak énekelni amikor néznek. Mert ennél én többre vagyok képes, legalábbis azt hiszem. Néha abban is meginogok hogy egyáltalán énekesnőnek való vagyok-e. A videót se volt egyáltalán kedvem megcsinálni, de örökre bántam volna ha nem csinálom meg. Így meg azt bánom hogy nem voltam jobb, de a határidő ma jár le úgyhogy nincs second chance.
Kezd összeomlani körülöttem minden, úgy, hogy látszólag egyébként minden rendben...
Najó lehet hogy csak a közelgő szóbeli érettségi miatt vagyok ilyen de most valahogy úgy érzem már nagyon nagy erőfeszítésembe kerül úgytenni mintha minden hepi lenne. Próbálok csak arra koncentrálni hogy pénteken vége az egésznek és aztán mehetek rockmaratonozni meg azt csinálni amit akarok (ami persze nincs teljesen így, valójában nem sok kedvem van hazamenni, meg legszívesebben megállítanám az időt mert az eddig kábé biztosnak tűnő jövőre vonatkozó terveim hirtelen nagyon bizonytalanná váltak. Legszívesebben fognám magam kimennék VAMPS koncertre Franciaországba aztán haza se jönnék onnan.)
Nem vagyok egy ideges típus valójában olyan még soha nem történt hogy fizikai jelei is lennének rajtam a stressznek. Vagy nem is tudom minek lehet nevezni, nem vagyok harmóniában magammal.
De kiírtam, hátha jobb lesz xD

mood:
unconfortable

Last.fm

sayahime's Profile Page