The final art is your dead face

A hétvégém egész jó volt, megünnepeltük a tesóm és az egyik legjobb barátom (Milán) szülinapját is, mindkettőnek nagyon boldogot! :) Igaz bratyóé majd csak holnap lesz úgyhogy az külön bejegyzést kap.

Ákos hozott nekünk az ELTE-ről egy nagyon vicces játékot, miket tanul az ember az egyetemen... mindenesetre hasonlóan hatásos, mint a Részegedj okosan. Bátyónak ez sikerült is, bár nem kifejezetten a játék miatt. Azt hiszem az a vörösbor már csak rátett egy lapáttal, előtte apa jól megunicomoztatta. Egyébként is beteg volt gondolta majd jót tesz, aztán másnap azt mondta nem emlékszik hogy jutottunk haza :D Szokás mondani hogy a részeg ember mindig őszinte, amennyiben ez így van nagyon örülök mert tesókám többször is közölte velem hogy milyen jó testvér vagyok én, igaz németül, mert az alkohol hatására a tudatalattijából előtört csekély némettudása átvette az uralmat a beszédközpontja felett... xD
Még szerencse, hogy velem ilyenek nem történnek... elkezdenék japánul beszélni, már amennyit tudok, aztán csak nézne mindenki hogy mivan^^ Mindenesetre csak egyszer 30éves az ember, habár illik egy kerek évfordulót úgy kezdeni hogy emlékszik rá az ember valamennyire, de tulajdonképpen ez még csak előünneplés volt, és amúgy is hihetetlenül aranyos és vicces volt úgyhogy ez még megbocsátható :D

Viszont ma visszacsöppentem a hétköznapokba, és nem volt jó. Info órán annyira unatkoztam hogy elkezdtem rajzolni, minek hatására óra után elsírtam magam mert eszembe jutott hogy milyen volt Fifi kicsinek, hogy játszottak Kópéval mikor mindketten kicsik voltak, meg hogy szegény Kópé milyen magányos, és hogy milyen rossz lesz hátramenni apunál az udvarra és azt látni hogy egyedül van. Szóval ez van, de minden kutya mennybe jut :)
Meg valahogy úgy éreztem, hogy csak engem érint ilyen mélyen ez a dolog, és akiknek elmeséltem szinte mind csak annyit mondtak rá hogy hát igen van ilyen, a kutyák rövid életűek, majd lesz másik, meg ilyesmi... hát, azért én nem így látom. Egy kutya amúgy is nagyon hűséges, meg az ember legjobb barátja tud lenni meg ilyesmi, szóval nem olyan mint egy aranyhal, hanem értelmes és ragaszkodó. És én speciel még az aranyhalunkat is megsirattam mikor elpusztult pedig az csak tátogott meg nézett ki a fejéből. Na mindegy lehet hogy csak én vagyok ilyen^^

A zenesuliban se úgy alakultak a dolgok ahogy szerettem volna, a tanárnő közölte hogy nincs hely, hát ezt eddig is tudtam... viszont félévkor valószínűleg föl leszek véve, csak nem tudom, mennyi értelme lesz akkor már a dolognak. Ilyen és ehhez hasonló dolgok képesek annyira elbizonytalanítani, hogy már azt sem tudom biztosan, hogy hova akarok menni továbbtanulni, melyik városba, melyik iskolába, kivel akarok lakni, mit akarok közben és utána csinálni, a konkrét terveim úgy egyszerűen elpárologtak.

Azért mostmár jelentősen jobb kedvem van, szóval remélhetőleg a holnapi napom összeszedettebb lesz mint a mai... Szilvi csinált nekem sign-t, kösz aranyos vagy :) <3 És tökjó a sminked! :D



És még egy kis vidámság: nagyon sok boldog szülinapot Michiakinak, aki pontosan ma lett... anooo inkább nem írom le hány éves, mert már ígyis vádolnak apakomplexustól kezdve leszbikusságon át mindennel... xD (a kettőből lesz az anyakomplexus, nem?^^)
Mindenestre a füle érjen bokáig... ami nem kis dolog lenne mert elég messze van a kettő egymástól xD Nem sok ilyen égimeszelő japánt láttam még :) Isten éltessen nagyon sokáig Michi^^