Akinek a szenvedéseit olvasod (de minek is?):

Saját fotó

"Kimi wa CINDERELLA (THE PART OF LIGHT)
Aru wa DRAKULA (THE PART OF DARK)"

2010. június 10., csütörtök

Témaváltozás

Úgy döntöttem, most mégse a metálfesztről írok, mert égető szükségét érzem egy olyan bejegyzésnek, amiben leírom, mit is csinálok én mostanában.

Minden hétköznap reggel 9-től délután 5-ig dolgozom. Fél 6ra érek haza (mármint tesómékhoz haza) ha épp nincs semmi délutáni program, de van, hogy jógázunk, elmegyünk vásárolni, vagy volt már olyan is hogy moziba mentünk, és találkoztam rég nem látott barátokkal is. A gond ott kezdődik, hogy akkor sincs szabadidőm, ha már éppen nem dolgozok, mert egy csomószor benthagyom a munkahelyen a gépet, hogy este biztos ne sumákoljam el a tanulást. Ez persze inkább bátyám sportszerű nehezítése, mint az én döntésem.
A második dolog az, hogy miután napi 8 órát a gép előtt rohadok, egyszerűen nincs is semmi kedvem még este is a monitort bámulni.
Ezért ezúton is szeretnék bocsánatot kérni mindenkitől, aki hiányol msnről, vagy bármely internetes kommunikációs csatornáról, de 9től 5ig facebookon bárki megtalál.
Ez nem csak Rád vonatkozik, de főleg Te hiányzol.
Igazából abba is belefáradtam, hogy msnen éljem az életemet, mindig mindent ott beszéljek meg mindenkivel, mert ez egyáltalán nem helyettesíti az élőszóbeli beszélgetést és a találkozást, amit jó lenne gyakrabban, mert megőrülök az egyedülléttől (mert a legnagyobb társaságban is egyedül érzi magát az ember, ha nincsenek ott azok, akiket a legjobban szeret). De szó szerint utálom már az msn-t, mert a legtöbb félreértésből adódó összeveszés forrása, ami élőben nem fordulhatna elő mert msnen egyszerűen nem érzékeli az ember, hogy milyen hangsúlyban írodott az adott mondat. Tudom hogy jobbhíján nincs más kommunikációs csatorna, de nagyon megutáltam az utóbbi időben. Úgy éreztem ezt muszáj itt és most leírnom, nem akarok magyarázkodni de nem fogok ígérgetni sem hogy "majd ekkor meg akkor" föntleszek, mert nem tudom hogy alakul egy napi programom, semmit nem tudok előre, nem tudom mennyi időt kell tanulással töltenem, hogy hazavihetem-e a gépet egyáltalán, ma például jóga van, szóval nem tudom mikor érünk haza és mikor kerülök oda, hogy van fölösleges időm, és legszivesebben már kidobnám a gépet az ablakon mert egész nap semmi mást nem csinálok csak a billentyűket ütögetem.
Érzem hogy neheztelsz rám emiatt, tudom hogy úgyérzed elhanyagollak és félsz hogy igazad lesz azzal kapcsolatban hogy a távolság szétszed minket, én is félek, nem is tudom mit akarok elérni azzal hogy ezt leírom, csak le kellett írnom az érzéseimet. Remélem majd válaszolsz, és megígérem hogy este fölhívlak, csak egyszerűen mindig annyira félek hogy fölhívlak és hallom a hangodon a megbántottságot, amiért nem tudok annyit foglalkozni veled mint szeretnéd/szeretnék. Vagy azt, hogy éppen eleged van a világból, és szükséged lenne rám, én meg nem vagyok ott, mert én meg elbújok a világ elől.
Azt hiszem talán mindent leírtam már amit akartam, tele van a fejem kusza gondolatokkal. Ma reggel úgy ébredtem, hogy bevérzett a jobb szemem, és konkrétan úgy nézek ki mint egy lecsúszott alkoholista zombibőrbe oltva. Fáradt vagyok. Semmi gond nem lenne az egésszel ha nem kéne készülnöm arra a hülye szóbeli érettségire is. Azt hittem, menni fog a kettő együtt.

mood:
anxious, distressed

0 megjegyzés:

Last.fm

sayahime's Profile Page