Énekfellépés

Lassan de biztosan próbálom behozni a lemaradásomat blogolás terén, mert amíg a régi dolgokról nem írtam, addig az újakról sem tudok, és így el vagyok csúszva a tér-idő kontinuumban xD
Úgyhogy most jöjjön az ének fellépés.
Sokmindent nem tudok róla elmondani, még mindig nagyon izgulok mikor kiállok a színpadra, emiatt remeg kezem-lábam, de legfőképp a hangom, és ezt nagyon utálom. Azt mondják nem észrevehető, de én csak a remegést hallom xD Persze belülről másképp hallja magát az ember.
Két szólószámom volt, a közöseknél már nem izgultam, csak ezeknél. Az egyik az István a királyból Réka fohásza, a másik a Quimbytől a Most múlik a pontosan ami baromi mély volt az én hangszínemhez, úgyhogy tanulok a hibáimból és nem választok ilyet többet, de megbírkóztam a feladattal xD
A legemlékezetesebb számomra a tanárnő száma volt, a Hajmási Pétert énekelte, mi meg bőszen néptáncoltunk rá a kulisszák mögött, elég vicces volt xD
A másik meg az Isztambul, amiből engem az utolsó pillanatban kihagytak mert előtte a főpróbáról el kellett mennem vezetni, hogy biztos csak az álljon be aki tudja is a szöveget. Hát én tudtam, viszont volt egy lány (nem nevezzük nevén) aki nem tudta, és az ő hangja volt a legerősebb az egészben. Ráadásul szerintem nincs jó hangja, csak erős. És hiába énekelte mindenki más teli torokból a jó szöveget, ő magabiztosan fújta a rosszat... hát no comment xD
De összességében jó volt, sokkal jobb mint a BP-i Hungexpos történet, és nagyon boldog voltam mert anyu és Mollym is el tudtak jönni^^

Dórival^^

Molly pedig mindezek előtt gazdagabb lett egy Pata napszemüveggel, ami úgy csillog a napfényben mint Yoshiki fogsora, úgyhogy mostmár mindig messziről észreveszem ha jön xD

Na a végére egykis mjúzik:



Lóóózíííááá <3 ^^
Julcsi olyan vicceske itt X,D

mood:hungry xD