Na basszus, szünetel az An Café. Az ilyen szünetek általában nem szoktak jót jelenteni. Az estek nagy többségében feloszlással végződnek. Főleg ha ilyen hivatalosan be van jelentve meg minden. Hmmm -_-
Én azért bírom a hülye fejüket. Vissza fognak térni^^
Yoshiki viszont köszöni szépen jól van a műtét után, és ennek személy szerint én nagyon örülök ^____^ <3
Rólam: megkaptam az új órarendemet. Nem mondok jelzőket mert lehet hogy kiskorúak is olvasnak... xD
Kedden és csütörtökön 9 óra, ráadásul úgy, hogy az első lyukas, plusz kedden a 4.-5., csütörtökön meg a 4.-5.-6. Mi a francot fogok én ennyi lyukas órában csinálni? Help! T_T
A hétvégi beszámolót megint elhalasztom egyel, meg a Conosat is, mer ez most teljesen elvette a kedvemet mindentől... xD chu.
2009. augusztus 31., hétfő
Jrock news + ez + az
Bejegyezte: le miserable ~ saya ~ moonchild dátum: 20:26 0 megjegyzés
Art of life
Az élet művészete
Sivatagi rózsa
Miért élsz egyedül
Ha szomorú vagy
Én elérem, hogy elhagyd ezt az életet
Fehér vagy, kék vagy vérvörös,
Csak fuldoklást látok a hideg szürke homokban
Idő szele
A földre sújtasz engem
Haldoklom a szomjúságtól
El akarok futni
Nem tudom hogyan élhetnék szabadon
Az elmém fájdalmasan kiált fel
Barangoltam hogy megtaláljam magam
Milyen sokáig éreztem végtelen fájdalmat
Lezuhanva, eső ömlött a szívembe
A fájdalomban téged vártalak
Nem megyek vissza
Nincs hely ahova visszamennék
Az élet elveszett, a virágok elhullottak
Ha ez mind álom
Most ébressz fel
Ha ez mind igaz
Csak ölj meg
Felépítem a falat a szívemben
Nem engedem ki az érzéseket
Megriaszt ha a világra nézek
Nem akarom megtalálni magam elveszve a szemeidben
Szürkébe próbáltam fojtani a múltamat
Soha többé nem akarok több fájdalmat
Elfutottam tőled egyetlen szó nélkül
Amit nem akartam elveszteni, az a szeretet.
A szemeimen át
Az idő múlik mint a könnyek
Az érzelmeim elvesztik az élet színét
Megölöm a szívem
Kiengedem minden fájdalmam
Egyre hangosabban kiáltok
Hatalmába kerít az elmebaj
Elfordulni a faltól
Semmit sem láthatok
A sikoly mélyen benn
Egy másik emberre gondol a szívemben
Hív engem belülről
"Minden létezés amit magad előtt látsz
meg kell hogy szűnjön:
Álom, Valóság, Emlékek és Önmagad."
Kezdem elveszteni önmagam fölött az irányítást
A vágyam annyira vak, szétzúzza az elmém
Senki sem tudja megállítani az őrületbe fordulásomat
Nincs mód, hogy a szívedben próbálj tartani engem
Miért akarod felemelni ezeket a falakat
Nem tudod mit jelent a gyűlölet
Az agyam a hazugságok hallatán távol sodródik
Én csak a te szerelmed akarom megtartani
Ledöfni a gyűlölettel teli bábokat
Megmosni magad a vérükkel
Belehajtani az idő tomboló áradatába
Gyilkos fegyveredet a gyomorba lendíteni
"A föld"
Kiáltás és zavart keltő kezdet
Hullajtja a véredet az örömért
És miért? Szeretetért?
Mit kellene tennem?
Hiszek az őrületben melyet "jelen"-nek hívnak
Múlt és jövő börtön a szívemben
Az idő vak
De én nyomon akarom követni a szerelmem
Az idő falán, a szívem fájdalma fölött
Az élet művészete
Beteg pengedöfés-álmok
Megpróbálnak most minden igazságot szétzúzni
De én nem tudom meggyógyítani ezt a fájdalomban összetört szívet
Nem tudok elkezdeni élni, és nem tudom befejezni az életemet
A sírás marad
Becsukom a szemem
Hallom az idő lélegzetét
Minden szeretet és bánat
Elolvad a szívemben
Szárítsd fel a könnyeim
Töröld le véres arcom
Érezni akarom hogy élem az életem
A falaimon kívül
Nem tudod lerajzolni a tegnap képét, így
A véreddel fested a szívedet
Nem tudsz nemet mondani
Egyetlen fordulás az idő kerekén
Kötéllel a nyakad körül
Építed az erkölcs falát és lélegzetet veszel a téglák közül
Nemlétező ellenségeket képzelsz és üldöznek téged
Öngyilkosságot próbálsz elkövetni
Elégedett vagy az előjátékkal
Most feketére fested az első fejezetet
Összerakod az élet darabkáit
És próbálsz menedéket csinálni magadnak
Megkongatsz egy harangot a színpad szélén
És megpróbálsz megölni engem
Hiszek az őrületben melyet "jelen"-nek hívnak
Az idő tovább folyik, összetöri a szívemet
Élni akarok
Nem hagyom hogy megöljön a szívem
Még mindig nem találtam meg, amit keresek
Az élet művészete
Megpróbálom megállítani magam
De a szívem meg akarja semmisíteni az igazságot
Mondd miért
Tudni akarom az élet jelentését
Megpróbálok élni, megpróbálok szeretni
Az álmomban
Lerombolom a falat a szívemben
Csak hagyom hogy kitörni az érzéseim
Senki sem tud megállítani
Rohanok a szabadságba
Nincs mód, hogy a világodban próbálj tartani
Mint egy bábu az idő által sodorva
Feláldoztam a jelenlegi pillanatot a jövőnek
Félvak voltam az emlékek láncaiban
Elvesztve a szívem, sétáltam az álmok tengerében
Becsukom a szemem
Hallom a rózsa lélegzetét
Minden szeretet és bánat elolvad a szívemben
Szárítsd fel a könnyeim
Töröld le véres arcom
Érezni akarom hogy élem az életem
Az elmémen kívül
Az álmok meg tudnak őrjíteni
Nem tudom elhagyni az álmom
Nem tudom megállítani magam
Nem tudom mi vagyok
Mi hamis és igaz?
Mely igazságok hamisak?
Hiszek az őrületben melyet "jelen"-nek hívnak
Az idő tovább folyik, összetöri a szívemet
Élni akarok
Nem hagyom hogy megöljön a szívem
Még mindig nem találtam meg, amit keresek
Az élet művészete
Megpróbálom megállítani magam
De a szívem meg akarja semmisíteni az igazságot
Mondd miért
Tudni akarom az élet jelentését
Próbálok élni? Próbálok szeretni?
Az élet művészete
Egy örökké vérző szív
Sosem akarod az utolsót lélegezni
Élni akarok
Nem hagyom hogy megöljön a szívem
Még mindig érzek
Egy rózsa szeretetet lehel
Az életemben.
Bejegyezte: le miserable ~ saya ~ moonchild dátum: 11:00 0 megjegyzés
Lovelie
Tudom hogy hetekig nem írok, de most meg hirtelen egy nap alatt kettőt is, hát van ez így... de ezt muszáj mert annyira elolvadtam, hogy azt szavakba önteni nem lehet... milyen nagyon picike, és milyen kis hajasbaba, és milyen gyönyörű, és milyen szeretettel néz rá az apja...
*____________________*
Bejegyezte: le miserable ~ saya ~ moonchild dátum: 0:45 0 megjegyzés
KAMInap - nálunk :)
Először is, hadd kezdjem azzal hogy nagyon izgultam, hogy fog sikerülni életem első itthon tartott KAMInapja, amikor kivételesen nekem nem kell sehová sem menni, viszont annál több felelősség van a nyakamon. Szerencsére a kisebb akadályokat sikerült többé-kevésbé elhárítani (Scart aljzat hiánya, tejfölös pörkölt vs. laktózérzékeny Rei^^, laptopok túlmelegedése), és úgy láttam, a többiek is jól érzik magukat. Remélem, tényleg így volt, és nem csak én láttam így :)
Köszönöm mindenkinek aki itt volt, és gyertek máskor is :)
Már a "szelektív hullagyűjtő" beszólás miatt megérte megtartani ezt az egészet... xD És nálam maradhatott az eredeti japán Blood+ manga amit Gery küldött^^ <333 És Mai is nálam maradt, igaz csak egy éjszakára *szemöldökrángat* de erről külön bejegyzésben ejtek szót xD chu.
utóirat, a Con beszámoló mintha kicsit lemaradt volna... de amint szerzek képet a cosplayemről, pótolom^^
Bejegyezte: le miserable ~ saya ~ moonchild dátum: 0:05 0 megjegyzés
2009. augusztus 19., szerda
Besózva - 2 nap és Con!
Yumichika project 80% completed. Remélhetőleg holnap sikerül befejezni a maradék 20at, ha mégsem, akkor még ottvan a péntek^^
Cosplay varrás közben egyébként egész jól lehet haladni animenézés terén is, ma 2 Bleach és 9 Shippuuden részt sikerült megtekintenem^^ És Gaara meghalt, de föltámadt. <3 Hála az égnek. Ha ő meghalna nem is nézném tovább T_T
Egyébként el se tudjátok képzelni milyen idegölő fekete anyagot varrogatni fekete cérnával... és már a karizmom is fáj. Amíg nem próbálta az ember, nem is gondolná hogy a varrástól is el tud fáradni a karizom. Szóval kezdenek rajtam kiütközni a teljes elmebaj jelei. Ez a videó rá a bizonyíték xD Enjoy!
Bejegyezte: le miserable ~ saya ~ moonchild dátum: 21:35 0 megjegyzés
2009. augusztus 16., vasárnap
Sűrítve
Nem sokat írtam az utóbbi időben, ráadásul amit igen, az sem rólam szólt. Szóval most dióhéjban az elmúlt egy-két hét eseményei, meg az elkövetkezőre vonatkozó tervek.
Vettem hajkreppelőt.
Martinom jakuza lett, szép tribal tetkó díszeleg a jobb karján.
Elcsesztem Mollimnál 3 napot, és baromi jó volt. Fetrengve semmitevés dinnyelében, tökmaghéjban, mindent felülmúló igénytelenség, visítva röhögés, és X, X, rengeteg X <333
Martinomnál is elcsesztem 4 napot, hasonlóképpen semmittéve és fetrengve, végére jutottam végre a Narutonak, elkezdtem a Shippudent és alig bírtam abbahagyni^^ De muszáj volt, és most izgulhatok az én chibi kawaii kis Kazekagémért <3
Most tesóméknál vagyunk, anyunak szülinapja volt, tegnap elmentünk egy étterembe Dunavarsányba, és megnéztük a Szentendrei skanzen egy részét. És vettem képeslapokat. <3
Közben a Battle Royale-t olvasom, és baromi megrázó. De nagyon tetszik <3
Ma este hazaérek, és holnaptól egészen péntekig megállás nélkül cosplay varrás. Szurkoljatok. Yumichika project indul!
Bejegyezte: le miserable ~ saya ~ moonchild dátum: 11:44 2 megjegyzés
2009. augusztus 9., vasárnap
Jasmine You
Annyi mindent akartam írni az elmúlt pár napról, de kitörlődött az agyam. És csak egy dolog visszhangzik benne percek óta.
Jasmine You meghalt.
A hír nem hivatalos, ezért még reménykedünk...
Nem halhatott meg a mi gyönyörű Jasmine-ünk :'(
edit.
Már hivatalos... és még mindig nem tudom elhinni. Nyugodj békében Jasmine...
"The time has came for us
Long time sleep passed
The world turns in hand of descendant of the rose
Our clan's blood will not stop forever
Stay, choir of sorrow and pains
Our clan's blood is a lifetime lover
Without you, would be gone far away..."
Bejegyezte: le miserable ~ saya ~ moonchild dátum: 21:47 0 megjegyzés
2009. augusztus 3., hétfő
Random szexifiú of the day
Kamijo herceg.
Ez a shot valahogy nagyon Gacktos.
A mai blog nem szól semmiről, csak az agyamba szállt a Versailles.
"...Our clan's blood is a lifetime lover..."
Bejegyezte: le miserable ~ saya ~ moonchild dátum: 0:28 1 megjegyzés
2009. augusztus 2., vasárnap
Yoshiki
Tudom, hogy késő van, és épp most értem haza egy hetes nyaralásból, és talán arról kellene írnom, hogy milyen volt, vagy inkább már régen aludnom kellene. De muszáj leírnom ezeket a gondolatokat, mert már nagyon régóta benne vannak a fejemben, és ez a legjobb időpont, hogy leírjam őket. Éjszaka az ember jobban össze tudja szedni a gondolatait.
Aki már a címtől elriadt, mert nem kedveli a szóban forgó személyt, annak is érdemes elolvasnia alábbi kis monológomat. Talán átértékeli a nézeteit. Bár valószínűleg elég naív vagyok, hogy ezt hiszem.
Nemrég kaptam a hírt, hogy Yoshikit nyaki foraminalis stenosissal fogják műteni. Vegyes érzelmekkel fogadtam, az első reakcióm persze oly mértékű rémület volt, amekkorát egy elszánt fangörl csak érezhet, de hamar megnyugtatott a tudat, hogy ha ezen túlesik, talán nem fog minden koncert után félholtan a dobfelszerelésébe zuhanni. Aztán elgondolkodtam. Idióta. Akárhogy is számolom, már legalább 13 éve küzd ezzel a nyaki problémával. Legalább. Egy 1996os felvételen lett először rosszul, legalábbis amennyire én tudom, de lehet, hogy már sokkal régebb óta megvan nála ez a rendellenesség. Mért csak most jutott eszébe a műtét?
Mért? Mert közben kiderült, hogy már a bal (és lassan a jobb) kezét sem érzi, szóval egy kalap alatt több műtétre is sor került most.
Ennek fényében újraértékeltem a véleményemet arról, hogy miért mondja le mindig az európai turnét és egyéb koncerteket is... mert itt szó sincs arról, hogy nem törődik a rajongóival. Aki ezt állítja, az rendkívül felszínesen szemléli a dolgokat.
Nem is olyan rég beszélgettünk arról, és egyébkint is általánosan elterjedt nézet, hogy Yoo milyen fiatalosan néz ki a korához képest. (Akár egy 20 éves asszony, ugye Mai xD) Hát, az egészségi állapotáról ez legkevésbé sem mondható el. Mindkét keze és a nyaka is tropára ment. Lassan szétesik, mint Jacko. Ennek ellenére az X Japan él (de legalábbis vegetál) és Yoshiki még mindig dobol. Nem is akárhogy. Mind a mai napig minden egyes koncertet maximális erőbedobással csinál végig, nem törődve az egészségével. Ha mindenki ezen a földön csak feleennyire odaadóan végezné a munkáját, nem itt tartana ez a világ, ahol tart.
Aki ezek után azt meri mondani, hogy a pénzért csinálja, az megintcsak nem ismeri eléggé. Mert ha valamiből, hát pénzből több mint elég van neki, másrészt meg csak rá kell nézni az arcára dobolás vagy zongorázás közben, vagy egyáltalán, amikor a színpadon van. Nem sok olyan embert tudok mondani, akinek ennyire a lételeme legyen az alkotás. Az, hogy adjon valami szépet és jót ennek a világnak.
Yoshiki művész. Yoshiki idol. Yoshiki hős.
Ha most fel kéne sorolnom, mennyi mindenért tisztelem és szeretem ennyire ezt az embert, a rengeteg hibája ellenére, azt hiszem, reggelre se készülnék el a bloggal. Remélem, sikerült legalább egy kicsit megváltozatnom azok véleményét, akik ellenszenvet táplálnak iránta. Nekem a puszta létezése is valami olyat ad, ami hiányzott eddig az életemből. A rajongás, ugyanúgy mint a szerelem megmagyarázhatatlan érzés (félreértés ne essék, közel sem ugyanaz a kettő), az ember nem tudja megmondani a kiváltó okait. Én megpróbáltam. Aki rajong valakiért, az megérti ezt.
És lehet rajtam nevetni, vagy akármi, nem érdekel, ez a műtét ügy most jobban felkavart, mint amennyire egészséges lenne.
Gyógyulj meg, Yoshiki! <3
Bejegyezte: le miserable ~ saya ~ moonchild dátum: 1:55 2 megjegyzés