Összevont blog

Jaj, hol is kezdjem. Megint rettentően el vagyok veszve, most mondjuk indokom is van rá. Akkor csak szép sorjában.

Április 28., szerda - Szerenád

Hát ilyen is csak egyszer van az ember életében. A vége felé jön rá az ember, hogy tulajdonképpen mégiscsak hiányozni fognak az osztálytársai. A lovaskocsira épphogy sikerült mindenkinek fölférni, nameg olyanok is voltak akik nem jöttek el mert ugyanmár ők inkább otthon kockulnak (hát nem tudják mit hagytak ki...) de nem is baj mert ők már csak a lovak hátára fértek volna :P



Halálos áldozatok nem voltak, esetleg csak Pityu aki majdnem a detoxban kötött ki, élete első és valószínűleg utolsó alkoholfogyasztási próbálkozása következményeképpen xD Ezt de jól megfogalmaztam.
Sajnos kevés helyen fogadtak minket úgyhogy elég hamar végeztünk, aztán mentünk a Teraszra. Én azzal az eltöként szándékkal érkeztem, hogy azért is jól fogom érezni magam, ebből az lett, hogy inkább úgy éreztem magam mint egy űrlény. Nem értem még mindig, ha mindenki jól el tud pörögni erre a bizonyos zenetípusra akkor biztos bennem van a hiba. Ja, meg Martinban is :) Szóval reggelig ültünk egy fotelban és nekem már a tököm kivolt mindennel, de ezt a részét inkább elfeledem az estének^^
A másnapot úgy terveztem átalszom, de aztán nem igazán sikerült, inkább áttakarítottam.

Április 30., péntek - Ballagás

Hát én személy szerint élveztem. Akiket meghívtam, azoknak biztos baromi unalmas volt, főleg hogy nem láttak/hallottak semmit az egészből a nagy tömeg miatt, de hát ez mindig így szokott lenni, a ballagás valójában csak a ballagónak fontos. Miattunk volt az egész, szóval ebből is látszik, hogy szeretnek minket, akik eljönnek, máskülönben nem szenvednék végig az unalmas szertartást.



Csak a végén jöttem rá én is, hogy minek lett itt vége, amikor az osztályfőnök sírva fakadt, hát akkor én sem bírtam tovább^^ De ahogy mondta, a valódi búcsúzás majd a banketten lesz. Akkor már tényleg úgy válunk el egymástól, hogy ki tudja, mikor találkozunk megint.
Este a kis családomat és koibitomat meghívtam a Himajálába vacsorázni, meg előtte a Misztikába teázni de a Misztikának csak hűlt helyét találtuk. Nagyon szomorú voltam emiatt :( De a Himalájában mindenki degeszre ette magát, a felszolgáló fiú nagyon cuki volt és a családom kezdeti félelmei is eloszlottak a kínai kajával kapcsolatban. Tudtam én :)
Nekem ennyi ballagási ünneplés bőven elég is volt. Valahogy szerintem nem is tud a frissen ballagott diák kellően feloldódott hangulatban lenni amikor az egész rokonság és a közelgő érettségi súlya is ránehezedik xD
És ha már itt tartunk... na, erről majd egy másik blogban^^

mood: giddy^^