Akinek a szenvedéseit olvasod (de minek is?):

Saját fotó

"Kimi wa CINDERELLA (THE PART OF LIGHT)
Aru wa DRAKULA (THE PART OF DARK)"

2010. október 18., hétfő

Semmi.

Megváltoztatja az embert amikor rájön, hogy fel kell nőni. Persze eddig is azt hittem hogy felnőtt vagyok. Nem volt igazam. Most érzem azt hogy vissza kell adnom azt amit eddig kaptam, a saját erőmből, és nincs, nincs erőm ezt végigcsinálni.
Tudom hogy senki se hiszi el hogy milyen keményen tanultam egészen eddig, mindenkinek az a válasza hogy "akkor még keményebben kell" de ez az én számomra lehetetlen feladat, feladom.
Minden kicsúszik a kezem közül, minden. Mindent és mindenkit elvesztek, és nem létezik más körülöttem csak a saját nyomorúságom
, és én el fogok veszni benne. Soha, egészen komolyan mondom, hogy soha nem voltam ennyire magam alatt, az életem egy csőd, semmit nem érzek, ami még tartaná bennem a lelket. Nincs semmi. Nincs szeretet, nincs siker, nincs öröm, csak a feladatok vannak amiket képtelen vagyok elvégezni, és mindezért senki sem szid le, vagy nem hányja a szememre, és lehet, hogy ez a legrosszabb... csak sajnálatot kapok, meg azt m
ondják, hogy "azért próbáld meg" vagy "nincs elég akaraterőd" pedig én tényleg annyit raktam bele, amennyit csak tudtam. Úgy tűnik kevés vagyok. Úgy érzem el fogok tűnni. Úgy érzem nem létezem. El is akarok tűnni, semmi nincs ami életben tartson. Soha, soha nem voltam még ennyire reménytelen.
Csak a miheztartás végett.

mood:
sad ~ depressed

4 megjegyzés:

Valen írta...

Nagyon rossz volt olvasni, amit írtál, de minden csalódásodat, fájdalmadat megértem. De tudom azt is, hogy a szavaim nem sokat, sőt semmit sem tudnak javítani a helyzeten...

Egyben viszont biztos vagyok, nem fogsz eltűnni, ahhoz túl értékes ember vagy. Talán így van az egész rendjén, talán más út lett neked szánva, és ez most azért történt, hogy arra rátalálj...

Én hiszek benned, és tudom, hogy most ez a legnehezebb, de neked is hinned kell magadban. Még akkor is, ha ez most lehetetlennek tűnik.

le miserable ~ saya ~ moonchild írta...

Jaj, annyira jól esett ez most, hogy nem is tudok hirtelen mit írni rá... Nagyon nagyon szépen köszönöm <3

Yoshike írta...

Valennek igaza van. Drágaságom, te olyan sokat érsz, mint amennyit egyesek - akárcsak én - életükben soha nem fognak.
Ez a kiábrándult hangnem pedig abszolút nem a te stílusod. Fel a fejjel, ne nézd, hogy elbuktál-e vagy sem, mert az hogy valami nem sikerül nem jelent semmi rosszat.
Az igaz, hogy most valami olyan dolog tért véget, ami neked sokat jelentett. De ha valami véget ér, az nem csak a sötétséget hordozza magában, hanem valami új és izgalmas lehetőséget is adhat. Ne add fel, nem vagy semmirevaló, pláne nem céltalan, örömét vesztett és végképp nem fogsz eltűnni.
Sajnos azt kell, hogy mondjam, lehet, hogy ez volt az első és legnagyobb sajnálatomra nem ez lesz az utolsó.

"Ez is csak egy nap, nem a világ vége
A kedvedet ne törje meg
Lenyeled keresztben, holnap vége
Új nap indul, vége lesz
Ennyi csak, mert ennyi ez..."

le miserable ~ saya ~ moonchild írta...

Köszönöm Tüncim... azt nem mondanám hogy sokat jelentett, inkább csak csalódtam magamban, de közben elgondolkodtam, hogy valószínűleg tényleg nem ez volt az én utam.
És ne beszéljél hülyeséget te is nagyon értékes ember vagy <3


És Kowalsky <333 ^^ :)

Last.fm

sayahime's Profile Page