Szeptemberi élmények

Most elkezdeném pótolni a lemaradásaimat blogolás terén... mostanában nem éppen a jó élmények jellemzik az életemet úgyhogy ezért nem írtam, de azért ezeket is meg kell örökíteni mielőtt elfelejtem őket. Olyan negatív hangulatú lett a blog az utóbbi időben hogy az valami szörnyű.

Októberben még azt írtam hogy küzdök, akkor valahogy fel voltam töltődve pozitív dolgokkal, de mostanában még a közelgő szülinapi bulim gondolata se tud feldobni, meg már úgyis minden mindegy.

Másrészt a szülinapjaimat lassan már visszafelé kéne elkezdeni számolni... 20, az olyan kerek, és olyan felnőttes, és én egyáltalán nem érzem magam felnőttnek...

de hagyjuk most ezt, kezdem egy szeptember végi beszámolóval (tényleg jól le vagyok maradva...)

Szeptember 25. - Tesóm szülinapja (után három nappal, de akkor jöttek haza)

Hát ez kezdődött azzal, hogy bátyám seggen csúszva jött föl az emeletre, ugyanis egy nappal előtte egy hokimérkőzés során a lábát törte. Anya majdnem elájult, énmeg jól kiröhögtem. Najó azért sajnáltam, kurvaszar lehet az ilyen, csak az volt a komikus az egészben hogy szerdán egy kedves hangvételű sms-ben boldog szülinapot kívántam neki, amiben az is benne volt hogy olyan öreg már, hogy járókeretet veszek neki... erre tessék, tényleg járókerettel jön haza x,D

Eredetileg a Himalája étteremben akartuk megünnepelni a szülinapját (és mint később kiderült mást is) éppúgy ahogy a ballagásomat is, de így ezt el kellett halasztani pár hónappal amíg a lába meggyógyul.

Ám nem ez volt a nap egyetlen meglepő eseménye. Amint anyunak sikerült felszabadulnia hozzánk az étteremből, Kriszta elővett egy kis borítékot és a tartalmát anya kezébe adta. A bátyám azt mondta, csak egy kis apróság a szülinapjára (mert anyué is egy hónappal ezelőtt volt). Hát valóban apróság, az tény :) Egy ultrahangfelvétel, rajta a pár centis unokahugicám (közben már az is kiderült hogy lány... de ha valamelyikőtök összefut apuval ne mondja meg neki mert ő nem szeretné tudni amíg meg nem születik... gondolom nem olvassa a blogom... elég vicces lenne :D).

Anya első reakciója az volt hogy csak poénkodnak vele és biztos photoshoppal dobták össze. Ilyen az én anyám, a saját unokáját se hiszi el... xD Nekem viszont volt egy halvány sejtésem, meg amúgy se feltételezném tesómékról hogy ilyennel viccelnek. De azért sűrűn kezdtem el pislogni az tuti :))

Meg eleresztettem egy poént, hogy tesóm látom kezét-lábát törte hogy sikerüljön összehozni xD

A hétvége további része azzal telt hogy a család különböző tagjaival közöltük a jó hírt és fogadásokat kötöttünk hogy ki hogyan fog reagálni :D Mama volt a legaranyosabb meg Andi, ugyanúgy reagáltak, fölpattantak (ez mama esetében különösen vicces volt, nem gondoltam hogy ilyen idősen még ilyen fürgén föl tud ugrani^^) és Kriszta meg tesóm nyakába ugrottak :)

Márciusra várjuk a kis hölgyeményt... eddig is szinte otthon voltam tesóméknál, tapadtam rájuk mint egy kis parazita, ezek után meg már tuti nem fognak levakarni :P Nagynéni leszeek^^

mood:

thoughtful ~ nostalgic